Kicsoda
Jézus?
A tudósok és történészek túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a názáreti Jézus zsidó férfi volt, aki 2000 éve, az első században élt az akkori Galilea és Júda területén.
Szinte általános tudományos konszenzus van azt illetően, hogy Jézust Keresztelő János keresztelte meg, és Poncius Pilátus alatt feszítették keresztre.
A Biblia — hitünk szerint Isten kinyilatkoztatott Szava (Pál második levele Timóteushoz 3:16), melyet megközelítőleg 40 szerzőn keresztül, közel két évezred alatt adott nekünk — Isten személyét, örök tervét és szándékát nyitja meg előttünk, melynek Jézus egy mindig létező szereplője volt. Tudósok szerint Jézus az életével és halálával 300 vagy több különböző, a Bibliában szereplő próféciát teljesített be.
A Biblia úgy mutatja be Jézust, mint teljesen ember és teljesen Isten. Mint Isten Fia jött le a Földre, hogy tökéletes életet éljen közöttünk, az emberhez személyes közelségbe hozva Istent, hogy végül önként vállalja az általa meg nem érdemelt, de minket illető kínt és halált.
Jézus átvette Isten haragját rólunk önmagára, elhordozva a mi bűnösségünk következményét, ezzel megnyitva a lehetőséget, hogy ismét közösségben lehessünk Istennel, az Ő eredeti, teremtés mögött álló szándéka szerint. Jézus ezután harmadnap feltámadt a halálból — ezzel is bizonyítva Istenségét — és nem sokkal később visszatért a mennybe.
„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Zsidókhoz írt levél 1:3
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Isten ennyire szeret minket, akkor miért nem nézte el a bűneinket minden áldozat nélkül, ha hiszünk benne és vágyunk a Vele való közösségre!? Jézus életére és áldozatára azért volt szükség, mert Isten egyszerre szerető és igazságos. A szeretete nyúl ki az irányunkba, hogy keressen egy módot, amivel rendbe tudja hozni azt, hogy a szívünk állapotából fakadóan el vagyunk tőle választva — ez az alapállapotunk Ádám és Éva óta. Viszont, ha elengedné a következményt, akkor sérül az igazságossága. Akkor a szava megbízhatatlanná válik, és egyben el is veszti a minden mástól való megkülönböztetettségét, a szentségét. Az igazság természeténél fogva exkluzív, így Isten jelleme nem engedi meg, hogy megszegje a szavát. Úgyhogy marad az alapállás: az Isten elleni lázadásnak következménye van, és ez Isten haragja. Azonban annyira szeretett minket, hogy nekünk járó haragját saját Fián töltötte ki, hogy erre való tekintettel nekünk mindent megbocsáthasson.
Így Jézus életében és halálában testet ölt Isten szeretete, igazságossága és szentsége — és egy új alapokon álló új szövetséget köt Isten az emberrel. Micsoda kegyelem ez számunkra!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
János evangéliuma 3:16
Az Isten és ember közötti távolságot nem tudja semmi más áthidalni. Nincs olyan és annyi jó cselekedet, ami el tudna törölni rosszakat. És a tökéletlen, szívében önző ember nem tud olyan életet élni, ami megállhat Isten szentsége jelenlétében (Pál levele a rómaiakhoz 3:9-20). Egy bukott világban élünk, ami egyszer elpusztul és mindannyian megállunk majd Isten ítélőszéke előtt.
Az örömhír az, hogy nem mi dolgozzuk fel magunkat a mennybe, hanem Jézus jött le onnan ide, hogy utat mutasson számunkra Istenhez.
Jézus mindenkit hív arra, hogy kövessük Őt — az Ő áldozata nyitotta meg ismét az utat Isten és ember között, az Ő élete és személye a példa az Istenből fakadó életre, amit csak ebben a személyes és rendezett kapcsolatban lehet megélni.
„Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.””
János evangéliuma 14:6
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. … amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.””
Pál levele a rómaiakhoz 10:9, 13
És minket itt a Centrál Budapestben ez köt össze:
Jézus követői vagyunk.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus lejött a Földre, tökéletes életet élt és vállalva az általunk megérdemelt következményeket, meghalt értünk, hogy mi ismét közösségben lehessünk a szent Istennel — a közösségben, amire teremtve lettünk. És a vágyunk az, hogy az Istennel újra létrejött személyes kapcsolaton keresztül napról napra még jobban megismerjük az Ő személyét, erejét és szépségét, hogy teljes életünkkel az Ő hírnevét öregbítsük. Nincs hozzá méltó, hozzá hasonló, ezt hirdetik szavaink és dalaink, melyekkel Őt dicsérjük!
Az örömhír pedig így szól:
Jézus első tanítványaitól kezdve a keresztények ezt értik az „evangélium” alatt
←
→
Kezdetben minden tökéletes volt…
Amikor Isten megalkotta a világegyetemet, az tökéletes volt, és minden része Isten szentségét, szeretetét és tökéletességét hirdette a galaxisoktól kezdve a mezei virágokon át az atomokig. Isten alkotta az embert is, és álmodta meg a családokat és emberi kapcsolatokat, az alkotás örömét, a humort és a gyerekkacajt, és hogy azok mind Őróla szóljanak, és azokon keresztül mutatkozzon be, milyen Ő.
De minden elromlott…
Mi emberek azonban hátat fordítottunk Istennek, fellázadtunk az ellen, hogy Ő legyen az életünk középpontja, szeressük és tiszteljük. Ezt a lázadást nevezi bűnnek a Biblia, és ebből fakad az emberek önzése, rosszindulata, gonoszsága, mely kivétel nélkül minden ember életében megnyilvánul. A bűn mérgez meg mindent amit Isten tökéletesnek tervezett, gyűlölik egymást családtagok és gyilkolják egymást az emberek. Egy bukott világban élünk ami egyszer elpusztul és mindannyian megállunk majd Isten ítélőszéke előtt.
„Nincs bűntelen ember, egy sem, nincs senki, aki megértené, nincs, aki keresné Istent.” – Római levél 3. fejezet, 10-11. vers
A bűnünk a szakadék Isten és köztünk…
A bűn teszi az embert a tökéletes és szent Isten számára elfogadhatatlanná. A bűnünk elválaszt Istentől és senki sem tudja a saját erejéből Istent megközelíteni vagy önmagát elfogadhatóvá tenni, nem számít milyen “jó” életet élünk.
Ez a bűn ami miatt minden ember Isten jogos ítéletét érdemli: Istentől, mint minden jónak a forrásától való örök elválasztottságra kárhoztatva.
„… Bűneitek választanak el titeket Istenetektől, és vétkeitek takarják el arcát előletek, ezért nem hallgat meg benneteket!” – Ézsaiás könyve 64. fejezet 5. vers
Jézus Krisztus áthidalta a szakadékot…
Jézus Krisztus, emberi testben, de Istenként eljött a földre, hogy megmentsen ebből a kilátástalan, kárhozatra ítélt állapotból minket. Tökéletes és bűntelen életet élt, majd önként vállalta hogy megkínozzák és kivégezzék. Ő kapta azt a büntetést amit mi érdemelnénk. A harmadik napon pedig feltámadt a halálból, ezzel bizonyítva Istenségét.
Isten igazságos, ezért nem teheti meg, hogy büntetés nélkül hagyja a bűnt. Azonban annyira szeretett minket, hogy nekünk járó haragját saját Fián töltötte, hogy erre való tekintettel nekünk mindent megbocsáthasson.
Ezért van lehetőséged Istennel újra kapcsolatba kerülni!
Jézus Krisztus hív mindenkit arra, hogy higgyen az Ő áldozatában és térjen meg bűnös életéből. Ha elhiszed és elfogadod, hogy Jézus Krisztus áldozata a te bűneidért is váltságdíj, Isten örök életet ajándékoz neked, és már itt a földön tapasztalhatod, hogy Ő valóban egy kegyelmes és gondoskodó Isten, aki név szerint ismer téged.
Megtérni azt jelenti, hogy elfordulsz korábbi bűnös életedtől és elkezded Isten akaratát keresni az életedre, Jézust követni.
„…térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”. – Márk evangéliuma első rész, 15. vers
Mit kell tennem?
Isten mindenhol ott van és minden gondolatunkat ismeri. Akár most is egy őszinte imádságban elmondhatod neki, hogy elfogadod Jézus Krisztus áldozatát, és szeretnéd, hogy Ő legyen az életed Ura és középpontja.
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” – Római levél 10. rész, 9. vers
Ha késznek érzed magad erre a döntésre, vagy bármi egyéb kérdésed lenne, szeretnénk megismerni téged, hogy segíthessünk nektek a hited következő lépéseiben!
